|
szóló- és ritmusgitár, vokál
Született: 1991. december 22.
Magassága: 180 cm
Szeme színe: barna
Hajszíne: barna
Családi állapota: kapcsolatban
Hangszereim, kellékeim:
Keiper satus superstrato elektromos gitár
Korg ToneWorks AX1500G multieffekt
Peavey studio pro 110 kombó-erősítő
Behringer HB01 Wah pedál
Fender (Medium, Heavy) vagy Cactus Picks (Medium, Heavy) pengető. 
HQ-mic20 dinamikus mikrofon
Millenium MS2005 mikrofonállvány
Kedvenc előadóim:
Gary Moore, Yngwie Malmsteen, Phil Collins stb.
Kedvenc zenekaraim:
RHCP, Belga, Take That, Maroon 5 stb.
Kedvenc ételeim:
Pizza; chilis bab; makaróni; hasábburgonya rántott hallal, tatármártással 
Kedvenc italaim:
Coca-Cola, tea, Jägermaister, sör (Borsodi Bivaly, Soproni, Heineken)
Kedvenc háziállataim:
Két kutya, egy cica
Zenei életrajzom
Szüleim kezdettől fogva úgy látták, hogy a zene az, ami a leginkább foglalkoztat.
Mindig is szerettem volna kipróbálni különféle hangszereket, szívesen énekel-
tem. Ebből kifolyólag a sulit a Gregor József Általános iskola zenei tagozatos
osztályában kezdhettem meg, ami nagy hatással volt az elkövetkezendő
éveimre, a zene tekintetében. Mikor negyedikes lettem, szüleim kezdeménye-
zésére hangszertanulásba kezdtem. Mivel Édesanyám gyermekként hegedülni
tanult, engem is vonós tanszakra írattak be. Istennek hála, hogy a zeneiskolában
öt és fél évig Hlács Gusztáv tanítványa lehettem, akinek elmondhatatlanul sokat
köszönhetek. Óriási fájdalmam, hogy Ő már nem lehet köztünk, de emlékét
örökké őrizni fogom, barátomként és mentoromként tekintek vissza Rá.
Mikor kicsit nagyobb lettem, s beléptem a lázadó korszakba, egy egészen más
zenei stílus kezdett érdekelni, melyet nem vonós zenekar játszik, sokkal inkább
feketébe öltözött, összefirkált bőrű, hosszú hajú rockerek. 
Kipattant a fejemből, hogy márpedig én gitározni szeretnék! Szerencsémre
egy kiváló gitáros, Gyárfás István kezei alá kerültem, aki még jobban
megszerettette velem ezt a csodálatos hangszert. Sajnos István még abban az
évben befejezte a zeneiskolai tanítást, s helyére egy új tanár érkezett, akivel
nem igazán találtuk meg a közös hangot. Így a gitártanulás mindössze fél évig
tartott.  Magamtól persze próbálgattam eljátszani a kedvenc dalokat, de ez
egyedül elég hamar unalmassá tud válni. Ekkor egyik barátommal kitaláltuk,
hogy zenekart kellene alapítanunk. Az a formáció valahogy sehogy sem akart
összeállni, de már nem is bánom. Dobos hiányában sok értelmét nem láttam a
próbáknak, tehát elég hamar ráuntam a szenvedésre. Itt jött a képbe a
DelSuremun Zenekar. Unokatestvérem, Arapovics Zoltán közeli barátja
Szvetlik Imre, aki ebben az időszakban keresett szólógitárost éppen alakuló
zenekarába. Az egyik közösségi portálon felvettem a kapcsolatot Imivel és már
ott is voltam a meghallgatáson.
Kezdő gitárosként sok harcot vívtam (leginkább magammal), de az Imivel
egyből kialakult kölcsönös szimpátia, - későbbiekben elmélyült barátság -
megkönnyítette a dolgomat, s hamar megtaláltam a helyem a Zenekarban.
Így kerültem 2008. júniusában a DelSuremun Zenekar szólógitárosi posztjára.
Gábor
|
