Hírek
Online felhasználók
Oldalainkat 2 vendég és 1 tag böngészi- Arapovics Gábor
Bejelentkezés
| Danis Gábor (Rastalos) |
|
dobok
Hangszereim, kellékeim:
TAMA Rockstar dobfelszerelés (22"x18" lábdob; 10", 12", 14" tomok;
Időszámításunk kezdete előtti Amati dobfelszerelés, teljesen felújítva, Zenei életrajzom
Mióta öntudatra ébredtem (mint a Skynet), amikor csak zenekarok közelébe kerültem, valamiért mindig a dobok és „felhasználóik” felé tévedt a tekintetem. Lenyűgözött az a hangszer-rengeteg, meg a „vaserdő” a boltnyi cintányérral, amivel körülvették magukat és ádázul csörömpöltek rajtuk. Gyerekkori kiteljesedésként Nagyszüleim váci házának teraszán pár, hasonlóan elhivatott 7-8 éves „zenésztársammal” kartondobozokból gyártott dobokon és erősítőkön zúzva (a mikrofonok pezsgősdugóból készültek; akkoriban nagyon szépek voltak ezek a dugók…  ) előadtuk a Nightflight to Venus/ Rasputin-kompozíciót a Boney M-től, a többi asszem, kevésbé zenei karrier felé kacsintgató haveri közönségünknek, mert a produkciónk után ők inkább elmentek focizni. Aznap minket nem is hívtak, pedig a lasztit mindig én vittem.  De valahogy szereztek másikat… Hiába, nem értettek a művészethez. Barbár népség…  A próbálkozás a kudarc nyomán abbamaradt, de a bámulás folytatódott. Az általános iskolában ének-zene tantárgyból jó voltam, Marika néni mindig megdicsért. A hivatalos zenei tanulmányokról ennyit (mert véget értek). Huszon-éveim elején, egy Ladánybene 27 CD révén kapcsolatba kerültem a reggae zenével és innentől nem volt visszaút. Megfertőződtem végképp. Jöttek a koncertekre járások, ismerkedés, barátság a zenekarral. Egyre inkább akartam ezzel a dologgal kezdeni valamit. 1997 augusztusa volt. Kattantam egyet és felhívtam az első telefonszámot, ami a Dubán Hangszerboltban talált szórólapok közül a kezembe akadt. Így kerültem kapcsolatba Jánky Zsolttal, aki bevezetett a dobolás tudományába. Nem csak a „papamama”, meg a „paradiddle” fontosságáról oktatott, hanem arról is, hogyan tudok kényelmesen játszani. Tény, hogy órákig tudok zenélni, minimális fáradtsággal. A másik a csuklómunka, ami a reggae alapját képező tizenhatodos kísérethez nélkülözhetetlen. Örök hálám, Zsolti! Amúgy azóta is jóban vagyunk. Még egy fontos dolog: Mr. Jánky tanítási módszeréhez tartozik, hogy amilyen gyorsan csak lehet, nyomás egy zenekarba. Így k.b. 6 hónap után a Field Band nevű, country zenét játszó formációban találtam magam, ahol megtanultam, mi is az a csapatban zenélés. Nem tartott sokáig, úgy egy évig, viszont sok tanulás, koncertezés, rengeteg pozitív élmény. Jó volt, de én reggae-t akartam játszani. Meg voltam őrülve érte. Az 1999-es Ladánybene 27 Reggae Táborban Bodnár Tibor (LB27-ritmusgitár) és Árokszállási Tamás barátaim által (LB27-dob) ismerkedtem meg Pál Szabolccsal (szintetizátor) és Hajas Gáborral (ritmusgitár), akik akkor még együtt zúztak a Péntek Esti Láz nevű reggae bandában, de szétesőben volt a csapat, ezért ott egy (két-három) sör (és szülői főtt kukorica! ) mellett kezdtünk beszélni arról, hogy kéne csinálni valamit közösen.Akkortájt lett próbatermem (a legendás 3. emeleti; hajrá, roadolás, pf…  ), aztán belecsaptunk a lecsóba. Hihetetlenül boldog voltam. Hirdetés, kell még basszusgitár (másik fontos reggae-alap), meg énekes, meg minden. Hosszú út volt ez, de nem érdekelt, akartam, akartuk. Aztán összeállt valahogy. Költözés a Vágóhídra (végre földszint, parketta, saját mosdó, nem akármi!), tagcserék. Nem csüggedtünk, toltuk. Bodnár Tibi rengeteget segített nekünk, valamennyire a „gyerekeinek” érzett minket, a saját kezdeteiket látta bennünk.Sok feldolgozást játszottunk, saját dalokat is persze, koncertezés, tehetségkutatók, stúdiózás, rádió, televízió, miegymás. Állandó fellépések a Reggae Táborban, a Szigeten, egy kedves szlovákiai magyar barátunk révén Szlovákia, Csehország, Ausztria, Szerbia. Klassz évek voltak, sajnos, saját lemez nélkül. De ment a szekér. Azért egy-két dalunk megjelent válogatás-albumokon, ez jó. Aztán eljött a 2006-os év. Az énekesünk, Inoka Péter 4-5 hónapra kiment Japánba dolgozni (addig a régi énekes-szaxofonosunk, Miklós Zoltán helyettesítette), majd visszajött, pár próba és koncert, de már tudtuk, hogy elköltözik Sao Paulo-ba, a Japánban megismert brazil kedvesével, akivel azóta boldog házasságban élnek. El kellett fogadnunk és azt is, hogy a zenekar újabb mérföldkőhöz érkezett. A csapat teljesen átszerveződött, mindenki ment tovább a maga útján. Jómagam egy időre visszavonultam, mint Obi-Wan Kenobi a Tatuinra. A közelmúlt: szintén baráti invitálásra (Buszman) szálltam be egy katasztrófavédelmi szakoktatókból összeálló csapatba, akikkel eleinte mindannyiunknak tetsző dalokat próbáltunk. Majd a srácok elindultak a kemény rockzene felé, ami nagyon nem az én világom. Közös döntéssel ketten is kiléptünk. Az a brigád azért volt jó, mert bármilyen hihetetlenül hangzik, hozzá kellett szoknom a „nem-reggae”-doboláshoz, pl. kísérőcintányér használatához. Sokat tanultam itt is. A jelen: Barna István (Mapi) cimborám hívott nemrégiben, lenne -e kedvem beszállni egy kedves barátja zenekarába, mivel dobost keresnek. Mondtam Neki, Pistikém, örülök, hogy rám gondoltál, de én eléggé kiestem a zenélésből. Azt mondta nem gáz, majd visszaszoksz. Gondoltam, miért ne? Így kerültem kapcsolatba Szvetlik Imrével és a DelSuremun Zenekarral. Tetszik a zene amit játszanak/ játszunk, jól érzem magam újra a dobok mögött. Nos, egyelőre itt tartok. Ha valaki képes volt eddig eljutni az olvasásban, jelentkezzen nálam egy sörért….
Peace&Love
Rastalos
|
) és Keith Scott szólógitáros. Elképesztő azKép találomra
Ajánlott böngészők
